Sándor Petőfi, Változás

Translated from Hungarian into English by Miklós Nádasdi

 

 

Változás

 

Nem úgy van, amint volt. A földön

Minden mindegyre változik.

Multam s jelenkorom két testvér,

S egymást tán meg sem ismerik.

 

A tenyeremben hordtam egykor

Szivem, barátsággal tele;

Nem volt szükség, hogy kérjék tölem

Magam kináltam mást vele.

 

Mostan ha kérik szivemet sem

Adom, nem adom senkinek.

Azt hazudom, ha jönnek hozzám:

“Nincsen szivem, eredjetek!”

 

Egykor ha szerelemre gyúltam:

Plátói szerelem vala.

Oly szentül hittem, hogy minden lány

A mennyországnak angyala.

 

Azt hittem!... most tudom, hogy inkább

Ördög, mint angyal a leány:

S nem sírok, ha nem kellek egynek,

Akad helyette akárhány.

 

A hazaszeretet napom volt,

Mely melegíté lelkemet;

S mi mostan? Holdvilág, mely sárga

Hideg sugárt arcomra vet.

 

Egykor ha a világ megbántott,

Kivánkozám a sírba le;

Most, épen mert bánt, élni vágyok.

Dacolni van kedvem vele.

 

Anyag voltam, hig, engedékeny,

Egy ujjal is átszúrható;

Márvány vagyok… ki rám lö; rólam

Rá visszapattan a golyó

 

Fehér bor, szöke lyány, fényes nap

Hatottak egykor lelkemig;

Vörös bor, barna lyány, sötét éj,

Kedvem most bennetek telik!

 

 

* * *

 

                                    Change

Now it is not the way as it was

On Earth all things constantly change.

My past and my present are siblings,

Still, to each other they are strange.

 

Once my heart was full of friendship

And I carried it in my hand,

There was no need to ask for it,

I offered it in an instant.

 

Now I am not giving my heart

To anyone, whatever they say,

I rather lie and tell them:

"I have no heart, go away!"

 

At one time, when I fell in love

It was Platonic and pure,

I believed that girls were angels

Who came from heaven, for sure.

 

I believed!... Now I know better

That no girl is angel, but devil

And if one does not want me,

There are plenty of those who will.

 

The love of my country was my sun

That kept my soul in a warm place;

What is it now? Moonlight that casts

A cold yellow beam on my face..

 

Once, when the world was hurting me

I wanted to lie in a grave;

Now when it hurts me I want to live

To show that I'm defiant and brave.

 

My fabric was thin and compliant,

It could be pierced with one finger;

Now I am marble...when one shoots me,

The bullet rebounds on the sender.

 

Once white wine, blond girl, bright sunshine.

Those were my life's priceless treasure;

Now red wine, brunettes and dark nights

Give me the ultimate pleasure!

 

August 25, 2022