Endre Ady, Az Ös Kaján

Translated from Hungarian into English by Miklós Nádasdi

 

 

 

AZ ÖS KAJÁN

 

Bibor-palástban jött Keletről

A rímek õsi hajnalán.

Jött boros kedvvel, paripásan,

Zeneszerszámmal, dalosan

És mellém ült le ős Kaján.

 

Duhaj legény, fülembe nótáz

Iszunk, iszunk s én hallgatom.

Piros hajnalok hosszú sorban

Suhannak el és részegen

Kopognak be az ablakon.

 

Szent Kelet vesztett boldogsága,

Ez a gyalázatos jelen

És a kicifrált köd-jövendõ

Táncol egy boros asztalon

Es õs Kaján birkózik velem.

 

Én rossz zsaketben bóbiskálok,

Az õs Kaján vállán bibor.

Feszület, két gyertya, komorság.

Nagy torna ez, bús végtelen

Es az asztalon ömlik a bor.

 

Ó-Babylon ideje óta

Az ös Kaján harcol velem.

Ott járhatott egy céda õsöm

S nekem azóta cimborám,

Apám, császárom, istenem.

 

Korhely Apolló, gúnyos arcu,

Palástja csusszan, lova vár,

De áll a bál és zúg a torna.

Bujdosik, egyre bujdosik

Véres asztalon a pohár.

 

>> Nagyságos úr, kegyes pajtásom,

Bocsáss már, nehéz a fejem.

Sok volt, sok volt immár a jóból,

Sok volt a bűn, az éj, a vágy,

Apám, sok volt a szerelem. <<

 

 

Nyögve kinálom törött lantom,

Törött szivem, de ö kacag.

Robogva jár, kel, fut az Élet

Énekes, véres és boros

Szent korcsma-ablakunk alatt.

 

>> Uram, kelj mással viadalra,

Nekem az öröm nem öröm.

Fejfájás a mámor s a hírnév.

Cudar álmokban elkopott

A büszke oroszlán-köröm. <<

 

>> Uram, az én rögöm Magyar rög,

Meddö, kisajtolt. Mit akar

A te nagy mámor-biztatásod?

Mit ér bor- és véráldomás?

Mit ér az ember, ha magyar? <<

 

>> Uram, én szegény, kósza szolga,

Elhasznált, nagy bolond vagyok,

Miért igyak most már rogyásig?

Pénzem nines, hitem elinalt,

Erőm elfogyott, meghalok. <<

 

>> Uram, van egy anyám: szent asszony.

Van egy Lédám: áldott legyen.

Van egy pár álom-villanásom,

Egy-két hivem. S lelkem alatt

Egy nagy mocsár: a förtelem. <<

 

 

>> Volna talán egy-két nótám is,

Egy-két buja, új nagy dalom,

De, íme, el akarok esni

Asztal alatt, mámor alatt

Ezen az ös viadalon. <<

 

>> Uram, bocsásd el bús szolgádat,

Nincs semmi már, csak: a Bizony,

Az ös Bizony, a biztos romlás,

Ne igézz, ne bánts, ne itass.

Uram, én többet nem iszom. <<

 

>> Van csömöröm, nagy irtázásom

S egy beteg, fonnyadt derekam.

Utolszor meghajlok elötted,

Földhöz vágom a poharam.

Uram, én megadom magam. <<

 

S már látom, mint kap paripára,

Vállamra üt, nagyot nevet

S viszik tovább a táltosával.

Pogány dalok, víg hajnalok,

Boszorkányos, forró szelek.

 

Száll Keletröl tovább Nyugatra,

Új, pogány tornákra szalad

S én feszülettel, tört pohárral,

Hült testtel, dermedt-vidoran

Elnyúlok az asztal alatt.

 

 

 

* * *

 

 

The Ancient Maleficent

 

In a scarlet cloak came from the East,

When ancient rhymes had a stride,

Came on horseback with a wine pitcher

And with a musical tool, singing,

The ancient Maleficent sat down on my side.

 

Reckless fellow singing in my ear,

We drink, drink, I listen and drink more...

Red dawns appear and fly in long lines,

Fleeting by, inebriated

And keep knocking on the door...

 

The lost happiness of the holy East

And the most despicable present

And the embellished, foggy future,

All dance on a tipsy table

And I wrestle with ancient Maleficent.

 

I am dozing in and old jacket,

Ancient Maleficent in scarlet gown.

A crucifix, two candles and gloom,

Quite an exercise, sad and endless

And on the table wine flows all around.

 

Since the time of  old Babylon

Ancient Maleficent is fighting with me.

One of my wanton  ancestors was there,

Since then he is my bosom body,

My father, my emperor, my deity.

 

Rakish Apollo with his sardonic face,

His cloak swings, his horse is idling,

But the party goes on, all is in motion

And the glasses on the bloody table

Keep on hiding, just keep hiding.

 

"Dear sir, please, my gracious friend,

Excuse my heavy head aching.

I had far too much carnal pleasure,

The lewd night was full of vices,

Father, there was too much lovemaking."

 

Groaning, I offer my broken lute,

My broken heart, he just laughs at it  all.

Life is rushing by, rising, running

Under the bloody wine-splattered

Noisy, sacred tavern wall.

 

"My lord, start a fight with somebody else,

The pleasure is not what it seems.

Rapture and fame are a headache

And the lion claws are worn out

From all the scandalous dreams."

 

"My lord, my soil is Hungarian soil,

Barren, squeezed out, exploited earth,

Where  is your  promised giddiness leading?

What does a toast with blood and wine get?

Being Hungarian, what is it worth?"

 

"My lord, I am a poor vagrant  servant,

Exhausted and a hapless fool.

Why should I drink until I collapse?

I have no money, I have  no faith,

I have no strength, I shall die soon."

 

"My lord, I have a mother, a saint woman,

I have Leda, bless her, whom I trust.

I have a few flashes of dreams,

One or two followers and in my soul

A big swamp: total disgust."

 

"I might have a few songs left also,

One or two great songs, fairly lewd,

But, see, I am ready to fall down

Under the table, under the rapture

In this ancient eternal feud."

 

"My lord, let your sad servant go free,

There is one thing left only: the Sure,

The ancient Sure, the certain decay.

Don't charm me, don't  harm me, don't make me drink,

I want  to give up drinking for sure.

 

"All I have is disgust and total repulsion

And a waist that is sick and slender.

I bow one more time in front of you

And I smash my glass to the ground.

My lord, I want to  surrender."

 

I see how he jumps on his horse,

Slapping me on my shoulder, laughing

And he leaves on his magic steed

Carried by pagan songs and jolly dreams

And a witching, sizzling hot wind.

 

He flies from the East toward the West

For new pagan exercise, ready and able

And I, with a crucifix and a glass,

With a cooling, numb, relieved, body,

Stretch out under the tavern table.

 

 

March 3, 2022